A héten már másodszor szaladok bele abba az érvelésbe, amelyik úgy próbálja bizonyítani a „Magyarország a magyaroké” szlogen tarthatatlanságát, hogy továbbviszi a gondolatmenetet, és oda konkludál – feltehetően a honfi lélek elborzasztásának céljával: akkor Szlovákia a szlovákoké és Románia a románoké.

Butaság!

Akiknek az üzenet szól, azok pontosan tudják – és tudják egymásról, hogy tudják: Szlovákia is a magyaroké. Sőt, ilyen államalakulat nincs is. A judeoplutokrata összeesküvés múló trianoni tréfájaként került csak fel a térképre. Meg Románia is a magyaroké. Az északi része mindenképp. A déli meg kit érdekel?

Négy tenger mossa, kis köcsög! Figyeljé’, tanuljá’ vagy keresd elő az útleveledet!

Engem inkább az érdekel, hogy amikor eljön majd a beígért szebb jövő, hogyan döntik el, hogy Magyarország melyik darabja pontosan kié. Gyanítom, hogy a népnemzeti gerinc harcos csigolyáinak tudatában a magyarok halmaza abban a pillanatban egyeleművé válik, mihelyt leülnek az osztozkodásnak asztalához. A szívcsakra átmegy a „csak én, mindenki más szív” állapotba.  Akkor teljesül majd be a prófécia: fogy a magyar!  Csak egy maradhat – mondta a Hegylakó és akkor még nem sejtettük, hogy politikai elemző volt őkelme, mielőtt filmezésre adta a fejét.

 No, majd azzal az eggyel kell kezdeni valamit!