Gyanús volt nekem ez a Strauss-Kahn, mikor idejött a világbanki hitellel. Mintha kellene nekünk a szaros pénze! Van nekünk jó magyar. Ha felhorgad a kuruc indulat, előrántjuk a sifonérból a billpengőt, aztán annyi a monetáris politikának. Pláne, hogy csak hitelt adott, nem is örökbe! Visszakéri a pimasz bankárja. Van bőr a képén!
A hétvégén aztán lehullott a lepel, felnyíltak a gyanútlan honi szemek. Megtudhatta ország-világ, hogy nagy ára van annak pénznek. Szemet vetett a lator a mi Piroskánkra, aki ideiglenesen az IMF-nél állomásozott.
Hej, a selyma! Hát a magyar lánykára fájt a foga! Nagyon fel vagytok már tőkésítve ott a Világbanknál! (Vagy IMF, ki tudja és kit érdekel!) No, de orrod tőle fokhagymás! Nem úgy van az nevelve. Mert a gazdaság bedőlhet, de egy honleány soha!
Persze, más olvasata is van a dolognak, mégpedig egy olyan, hogy súlyos hiányosságok vannak a honi oktató-nevelő munkában. Hát egyetlen magiszter sem akadt, aki elmagyarázta volna az ifjú delnőnek, hogy mit követel a hazaszeretet? Hogy nem szép ember ez a Strauss-Kahn, de gavallér! Hol marad a felvilágosítás és az asszonyi kötelességek felemlítése? Senki nem mondta neki, hogy ha úgy adódna lányom, hunyd be a szemed, szorítsd össze a fogad (ez utóbbit persze csak módjával) és gondolj a hazádra? Kiengedünk külföldre olyat, aki nincs tisztában a keresztény erkölcs alapvetésével? Tízezerért elmenni egy férfival, azt kuválkodásnak hívják, tízmillióért, azt jó partinak. És akkor hol vagyunk még a milliárdoktól? Pláne labancpénzben!
A hírek szerint a galád gavallér azóta már bocsánatot kért, de téved, ha azt hiszi, hogy ennyivel el van intézve a dolog. Hát nem járt ez iskolába? Birodalmak omlottak már össze csekélyebb okokból. Trója pusztulása, az smafu?
Aztán az is lehet, hogy oktalan lelkünk háborgása és csupa jószándék vezérelte a gazdasági férfiút. Szemléltető előadást tartott, megmutatni, hogy mi az egyetlen versenyképes exportcikkünk. Az egyetlen, ami bárkit érdekel a világon. Esetleg szorgos népünknek üzent nonverbalice, amit dallamos anyanyelvünkön nagyjából így lehetne visszaadni: Az ilyesmit egyelőre hagyjátok rám, ti koncentráljatok a munkára.
