Dőlnek kifelé a csontvázak a szekrényből. Az új kormány gazdasági miniszterének vaj van a fején. No nem nagy. Épp csak, egy hatszázmillás bírság kartellezésért.
Minden tiszteletem azoké, akik időt és energiát nem kímélve utánajártak és nyilvánosságra hozták, de halkan kérdem: van olyan hatévesnél idősebb honpolgár, aki annyira naiv, hogy meglepődik? Mégis, mire számíthattunk? A jeles férfiú szűzen hevert a gazdasági élet viharos nászi ágyán? Ugyanmá!!
Ahhoz, hogy valaki a bársonyszék közelébe kerüljön, vagy a gazdasági vagy a politikai életben renomét kellett szereznie. Itt, nálunk! Az, aki nem vállalt be kisebb-nagyobb sumákságokat, erkölcsileg „vitatható” ügyeket, aki sosem használta fel a törvény betűjét annak szellemével szemben, az olyan versenyhátrányba került, mint a trójai faló az epsoni derby-n. Az ilyen „lúzer” kapcsolati tőkéje konvergál a nullához. Az „elit” szóba sem áll vele. Similis simile gaudet! Sőt! Simlis simile gaudet! Idegen test lenne. Bajnai libái, Vahl kartellezése, Simicska cégei, Gyurcsány vagyona, Orbán szőlőbányái, pártfinanszírozás, kampánypénzek, alapítványi támogatások, felügyelőbizottsági tagságok … Felénk ez így működik, aki a csúcs közelébe jutott, mind ezen a mocsáron gázolt át. Ott bizonyított, onnan vannak a kapcsolatai, ott szedte fel a tudását, ott szocializálódott. Ott, illetve itt. Ez a mocsár ugyanis mi vagyunk. Mi mindannyian.
Persze, elővehetnénk a lámpásunkat és megkereshetnénk az Igaz Embert. És? Mit csinálna az Igaz Ember? Meddig maradna hatalmon? Miből tartaná el a politikai talpasokat? Honnan szerezne pénzt óriásplakátra? Hogy tudná keresztülvinni az akaratát? Kikkel? Önként beállna mögé egy emberként adót fizetni az ország? Számlatömbökből rakott máglyák fényénél ünnepelnénk az igazságos közteherviselés megszületését? Honnan tudná, hol húzódnak az erővonalak? Honnan tudná, hogyan kell mozgatni a szálakat? Egyáltalán, hogy hol vannak a szálak? És honnan tudna bárki is az Igaz Emberről?
Tudás ám ez, nem is kicsi! Erkölcsi szempontból ugyan hajaz a besurranó tolvajéra, de ne becsüljük le! Nehéz jól besurranni. És kockázatos. Elég egyetlen botlás.
Nálunk ilyen minőségű tudásra van szükség. Tetszenénk másnak lenni!
Inkább örüljünk, hogy megbírságolták a stikliért és hogy a csontváz kidőlhetett a szekrényből. Eljöhet még az az idő, amikor visszasírjuk ezt a kérlelhetetlen jogállamot és a fene nagy nyilvánosságot.
Lásd még: A hal a büdös
