Hát ez nem jött be. A gondok már ott elkezdődnek, hogy mi az a nulladik nap minden évben. Aztán minuszegy! Egy ötnapos rendezvény öt napig tart. Két fő attribútuma (ötnapos + rendezvény) közül ez az egyik. Kivételek, rendkívüli alkalmak persze vannak, de ezek meg arról ismerszenek meg, hogy kivételesek. Olyan nincs, hogy hagyományos rendhagyás. Ennek így évről-évre erősödő gagyi szaga van.

Volt aztán még két további problémás tényező: a szereplők és a közönség.

Megjelent a hazai könnyűzenei élet számtalan aktív és szépkorú nagysága (+barátaik, akik maguk is és nekik meg a meghívók a barátaik ...), hogy elénk tárja munkássága legelcsépeltebb darabjait. Megtudhattuk, hogy az életben nincs már több móka, bár örökké tart, feltéve, hogy miénk itt a tér. Örömmel értesültünk, hogy még mindig nekünk írják a dalt. Újfent kiderült, hogy van aki utálja az egész XX. századot. Megkönnyebbülve vettük tudomásul, hogy még mindig kéznél a medikália, amennyiben valami ég: egy rész jég, két rész whisky. Továbbá felhívták a figyelmünket a kőfalak mentén jelentkező permanens omlásveszélyre. Egy országos turné (hakni) sokadik állomásának lelkesedésével álldogáltak a színpadon, de sebaj: segít a rutin.Volt aki vette a fáradságot és valami elborzasztó közhely erejéig utalt a rendezvény apropójára (rasszizmus ellen húzták a talpalávalót), volt aki még ezt sem. Kiderült még, hogy Lovasi András mitől emelkedik ki a popcelebek sorából: bármilyen helyzetben kijön belőle egy értelmes mondat. Nem kevés! Meg is lepődtünk.

Ami a közönséget illeti, leginkább a számosságával volt baj. Be kell látni: a rasszizmus elleni föllépésre nincs nálunk tömeges igény. Egy gárdavonuláson többen vannak. És a megjelentek többsége sem a Martin Luther King Fan Club gyűléséről érkezett. Aki elvegyült és fülelt a szünetekben rá kellett, hogy döbbenjen: néhányan meglátták, hogy koncert, meg rasszizmus és eljöttek. Nem szarakodtak a részletekkel, aztán meglepődtek. Ott volt továbbá a nosztalgiabulik állandó tömegbázisa, amely LGT-től Neotonig mebízhatóan rázza őszbe csavarodott fürtjeit és csápol, amíg a kopott ízületek bírják. És voltak a profi bulisták, akiknek mindegy, csak hang legyen és fény és elegendő alkohol. Ők már akkor is boldogok lettek volna, ha Pittsbourg Philt látják a spéci jégcsákányával.

Nem kellett volna ez. Nem ez kellett volna.