Külhonban voltam a múlt héten és kihasználva a lehetőséget, messzire elkerültem a hazai híreket. Kell néha egy kis távolságot tartani, hogy a helyén tudjam kezelni a honi korcsmát.
Üdítő volt.
Most aztán, hogy újra keblére ölelt e lángoktól ölelt, keresgélni kezdtem a világnak az ő hálóján a filmszemle híreit. Kutakodásom melléktermékeként a szemembe tűnt mindenféle egyéb filmes hír, többek között, hogy a Valami Amerika 2 még mindig dobogós helyen tartózkodik a budapesti nézettségi listán.
Nomármost, mielőtt eloldanám az indulat kutyáit, előre kell bocsátanom két dolgot.
1, Én is láttam az inkriminált opuszt, minek okán az alant következők hatálya alól kivonni magam sem szándékom, sem lehetőségem nincs.
2, Nem vagyok ellensége a szórakoztatási és pénzkeresési céllal elkövetett filmeknek. Magam is nézek ilyeneket, nevetek a vonatkozó részeknél, könnyezek ahol kell, örülök, ha a szerelmesek egymásra találnak, megkönnyebbüléssel tölt el a gonosz bukása, nem keresem a zenekart a ló hasában, ha az üres préri közepén dalra fakad a cowboy és ezt a cinizmusfrei állapotomat legalább a kijáratig megőrzöm. Továbbá láttam a fent nevezett, filmnek alig nevezhető izé, első részét - bár akkor annak még nem volt száma, de a Világháborúnak sem, amíg ki nem tört a második - és tetszett. Nem egy Fellini darab, de akkor nem is azért mentem moziba. Jókat röhögtem és hálás voltam a tisztes iparosmunkáért.
No de, hogy ez a "kettő" mekkora egy darab szar??!!
Nem vagyok már mai gyerek, de én ilyen rossz filmet moziban még nem láttam! Tévében már igen, de ott is ritkán. Talán a Szomszédok c. teleregény gyengébb pillanatait tudnám felidézni.
Unalmas, ötlettelen, hosszú, kiszámítható. Könyörgöm, ha hárompercenként elmondanak egy (többnyire gyönge) viccet a vásznon, az még nem film! De nem ez adta a mű unikális jellegét, hanem a minimális munka hiánya.
Azok a párbeszédek! Uram, irgalmazz!  Rossz volt nézni. Kínos!
Műkedvelő, önképzőköri előadásokon érezni ezt a kellemetlen feszengést. Néhány másodpercig. Amíg az amatőrök lámpalázát legyőzi a befektetett munka és gyakorlás, ami meghozza az elfogadható szintet. Amatőr gimnazistáknál. Itt a vásznon viszont profi színészek égtek, mint a rongy. A telefonkönyvet is különbül kellene felolvasniuk!
Rendező, meg ilyenek? Nincsen?
És az a tánc!!! Jobbsorsraérdemes Kátya és a rendőrök - felteszem - romlott erotikát sugározni szándékozó megmozdulása. Nos, hangulatában egy kevésbé forgalmas aluljáró falát díszítő, némi kubista hatást mutató, a kamaszkéz gyakorlatlanságának jeleit magán viselő, a genitáliákat témájául választó grafitire hajazott.
Mi volt ez?
A néző teljes lenézése.
Az "ezeknek a bunkóknak ez is jó lesz" hozzállás totális uralkodása. A minimális munkának még csak a szándéka nélküli leplezetlen pénzlenyúlás. Az a pofátlanság, ahogy a trambulinról belehugyoztak a medencébe.
És a szégyen, ahogy ezt hagytuk. A nyilvánosság nyilvános impotenciája.
Mi a francot csinálnak a hivatásos filmnézők, kritikusok, kulturális okostojások és megmondóemberek, ajánlók stb. Túl azon, hogy idegen szavakkal el tudják mondani, hogy "beszartam, mikor a sötétből kijött a kéz", nem az lenne az elsődleges dolguk, hogy ilyenkor feltartsák a kezüket, és egy nagyot kiáltsanak: Stop, drága honfi, ne tedd! Ne pazarold értékes pénzedet és még értékesebb idődet erre a szarra. Nagyon nem éri meg! Ha mégis megteszed, nos, mi szóltunk.
Ilyen egyszerűen.
Én voltam vak és süket, vagy tényleg kuss volt? Az első esetben hülye vagyok, de az feldolgozható. A másodikban viszont azt kapjuk, amit érdemlünk és ez egy szomorú kilátás a jövőre nézve.