A szociális kártya bevezetésének szükségessége mellett érvelt Szepessy Zsolt, Monok polgármestere.
Eddig a hír.
A jövőjobbító elképzelés szerint, ilyen kártyát kapnának a rászorultak – nyilvánvaló; legjobban egy kártyára szorulnak rá, főleg ha rá van írva:Tavasz, és piros szívek vannak föstve a sarkaira - segélyeket pedig erre utalnák. No cash. A kártyával aztán vásárolhatnának, meghatározott helyeken, meghatározott termékeket. Mármint vásárolhatnak azok, akiknek renden van a portájuk, mert a többinek coki segély.
Magyarul: nem azt adom neked, amit kérsz – szabadon használható fizetőeszközt -, hanem amire szerintem szükséged van. Mert azt én jobban tudom. Csóró vagy, tehát buta és felelőtlen. No de, mostantól jó lesz neked, ha beledöglesz is! Meg nekem is, mert megalázhatlak.
Szimpatikus tempó.
Aszonygya a pógi a rádióban: Ő ugyan szívesen adózik (az első ember az adó föltalálása óta), de azt nem állhatja, ha a szíves adóját alkoholra, cigarettára és egyéb élvezeti cikkekre költik. Különben is közpénzről van szó, tehát a köznek joga van tudni, mire megy el. Az üvegzsebtörvény korában élünk, vagy mi a fene! Sőt, a köz az ő felkentjei által terelgetheti is a pénzáramot. (Csórókám, igen te, te kis kártyás; te nyilván nem vagy a köz, neked kuss van! – ezt már én teszem hozzá )
Ne álljunk meg félúton, vigyük tovább ezt a briliáns gondolatmenetet. Mert hát, a polgármesteri fizetés is közpénzből van ám. Mi lenne, ha ennek elköltésére vetné vigyázó szemét a köz? Új mobil a gyereknek? Nyáladzó SMS függőt akarsz-e nevelni? Olvasson az a büdös kölyök, meg járjon a templomi kórusba! Ahogy elnézem a fényképedet, pógi: zsíros húsokra sincs neked szükséged. Aztán majd fizethetem a szívműtétedet! Virág?! Mikor nincs is nevenapja az asszonynak? Akarom én finanszírozni a te élvezeti cikkeidet?
És akkor mi lesz, ha a kijelölt boltok, ahol lehet kártyázni, hirtelen kicsit drágábban adják a magas bölcsesség által szükségesnek és erényesnek ítélt termékeket? Avagy, derék magyar embereknél az ilyesmi kizárt? És ha mégsem? Menjen az alvég panaszra a Versenyhivatalhoz? Esetleg az engedélyadó polgármesterhez?
Ez a kártyás-előírós-kijelölős-ellenőrzős módszer nem is lenne ám ingyen. Mikor – a téma egyes szakértői szerint – a nem alanyi jogú segélyezés költsége már most is összemérhető a segélyek összegével (ha ugyan meg nem haladja). Erre nem fáj közpénzt kiadni? Igaz, az derék közalkalmazottaknak menne, nem a ronda szegényeknek.
Aztán ez az üvegzseb! Tegnap hallom, hogy honi egyetemeink rektorai akár évi 54 milliót is kereshetnek. Mire a rektori konferencia elnöke oda nyilatkozik, hogy pimasz ripők, aki a zsebében turkál, mert a fizetéséhez senkinek köze nincsen. Szóval, az a zseb a szegénysor felé haladva üvegesedik?
Oké, pógi, már mind tudjuk, hogy te vagy a legjobbik. Tovább már ne ötleteljél. Jobb lesz az mindenkinek. Menjél szépen haza, nyírd a füvet, szépítgesd a portádat, mert ha nem lesz megfelelő a körletrend, lehet, hogy nem kapsz fizut.
