Bő évtizede már, hogy a 100 forintos érmét a dús képzeletű nép költőileg elnevezé horngyulának (sic!), merthogy kicsi, kétszínű és nem ér semmit. Frappáms indoklása ellenére, tapasztalatom szerint, az elnevezés nem tudott gyökeret ereszteni a honi folklórban. A sárga színű kétforintos az átkosban viszont minden indoklás, sőt épeszű magyarázat, néklkül vált életünk részévé "bélás" néven. A sors olykor igazságtalan! Még mélyebbre merülve a kádárista diktatúra bugyraiban idézzük fel a húszforintos bankó (igen, ilyen is volt, ámulj ifjúság!) hátoldalán található képet, melyen egy férfi volt látható, egyik magasra emelt kezében kalapács, a másikba ... Nem, nem sarló! A magyar heraldika és a búvopatakként rejtőzködő ámde hősies (és mint utólag megtudtuk, tömeges) ellenállás nagyobb dicsőségére: búzakalász. A férfi szinte pucér volt, szemérmét mindössze egy aláhulló lepel takarta. A népi humor nem is késlekedett leütni a magas labdát és megszületett az (egyébként eléggé gyöngécske) rigmus: Dolgoztunk, arattunk / mégis csupaszok maradtunk.
Mindebből látható, hogy bankóink és érméink nem csak fizetőeszközként, értékmérőként (közgazdászok, tovább!) vesznek részt nemzetünk életében.
Most tehát, érdeklődésünk górcsövét szögezzük egy pillanatra az új 200 forintos érme hátlapja tágyában az Indexen lezajlott szavazásra. Vizsgálódásunk nem lesz tanulságok nélküli. Az első két helyezett: a Lánchíd illetve Michelle Wild. Vagyis, az Index olvasóinak két legnagyobb kisebbségét úgy is jellemezhetjük, hogy fantáziátlan, illetve kielégületlen.
A Lánchídra több szót nem is érdemes vesztegetni, hanem Wild kisasszony második helyét mégsem intézhetjük el annyival, hogy itt töpreng az éj nagy odva mélyén a nemi nyomor. Mert mi is a hölgy foglalkozása? Pornószínésznő. Vagyis kurva. Olyan, aki pénzért - a férfi szereplőnek ténylegesen, a nézőknek virtuálisan -bocsátja rendelkezésre a micsodáját. Virtuális vagina. Eddig ezzel nincs is semmi baj, tiszta üzlet, és bármely foglalkozást lehet jól is űzni. Hanem a hölgy eljátsza, hogy ami történik az neki jó! Tehát foglalkozásának nélkülözhetetlen, immanens része a permanens hazugság. Ha már az alhasi vérbőség vezérli az egerünket, legalább válasszunk valami szimpatikusabbat!. Mondjuk a kikapós menyecske szobrát, aki önként és önzetlenül örömöt ad és fogad el. Mert megérdemli!
