HTML

A STÍLUS MAGA A RENDSZER

1 fazék leves + 1 csepp trágyalé = 1 fazék trágyalé

Sör

Nincs megjeleníthető bejegyzés.

Életérzés

Nincs megjeleníthető bejegyzés.

Friss topikok

  • gábornok: Drazsé szinte minden jelentős pozícióban megfordult már, afféle Jolly Joker volt őkelme. Arcra is.... (2010.02.02. 21:01) Betojás!
  • Álszentfazék: @flugi_: Nos, az érettségi idegizgalmában talán még Móricz is hibázhat! :) (2009.10.26. 10:30) Érettségi dolgozat Spíró témára
  • Vérszegény éjszakai dúvad: @P.W.H.: ja, asszem az nyílt titok, hogy manapság a kapcsolat többet számít, mint a tudás, vagy a... (2009.09.05. 11:02) Álszentfazék
  • leányod: Jó a szó, tesó!!! (2009.07.28. 13:23) Gáz van, babám!
  • P.W.H.: @Vérszegény éjszakai dúvad: Érdekes, mintha Etiópiáért nem lenne akkora tolongás!:) Kihagytad az a... (2009.06.16. 11:39) Milyen micsoda, a kicsodáé

A seritalról és annak ivásáról

2008.10.31. 16:17 P.W.H.

Az, akit, akárcsak minimális, jóízléssel ruháztak fel szerető szülei, gondos nevelői, jószándékú, idősebb barátai és legfőképpen jósorsa - mely, minden másnál fontosabb az emberi fejlődés szerencsés alakulásában ( Sors bona, nihil aliud!) -, nem iszik dobozos sört.

Ezt, mint általános elvet kimondhatjuk, hiszen az isteni nedü - amelyről még a nagy Winnetou is elismerően nyilatkozott - ebben a formában enyhe, de még így is jelentős minőségromlást okozó bádogízt nyer.
 
Természetesen, mint minden filozofiai alapvetés - és miért ne tekinthetnénk a gasztrofilozófiára, mint a Bölcseletek nagy családjának felnőtt és egyenrangú tagjára? -, mely generális paradigmaként jelöli ki az általa vezérelt szellemi műlesiklás legfontosabb pontjait, a pálya pontos kitűzését az alacsonyabb szellemek rutinmunkájává teszi ( ez a doktorátusok, akadémiai székfoglalók stb. szintje ).
Ennek a munkának során több alesetben láthatjuk az alapeszme működését, néha szinte észrevétlenül meghúzódva a konkrét helyzetben használható részigazságok mögött és mégis, minden gondolkodó elme által fölismerten, mint e részigazságok ontológiai nemzőatyja, fényéből mit sem veszítve. Sőt, amennyiben további megfontolásra egyáltalán érdemes gondolatról van szó - és esetünkben ez nem is lehet kérdéses - akkor a kivételek létét is elviseli, hovatovább megerősödik általuk, hiszen ezek ritkasága és tulajdonságaiknak nagyfokú specializáltsága minden érvelésnél ékesebben mutatja a tétel erejét az általános iránymutatás terén.
 
Árnyaljuk tehát tovább felvetésünket. Azt hiszem, minden további elméleti szaszerolás nélkül kijelenthetjük, hogy - a gasztronómiai analfabétákat leszámítva - rendes ember csak akkor iszik dobozos sört, ha nincs más. Tehát, ha olyan helyzetbe kerül, ahol a társadalmilag elvárható erőfeszítések árán üveges kiszerelés nem szerezhető be. Ennek az esetnek egy fajtája az is, amikor fokozott érzelmi nyomás hatására alkuszunk meg. Pl. életünk nagy szerelmének apja kínál meg bennünket ilyesmivel. Ilyenkor is elfogadható a szabály felrúgása, de azon feltétlenül érdemes elgondolkoznunk, hogy szabad-e összekötnünk sorsunkat egy ilyen családi hátterű személlyel. ( Mentség lehet a felmenő botlására, ha a bor rajongója és ezért mozog bizonytalanul ezen az ingoványos területen. Ezt azonban bizonyítani kell és a fejlődés elmaradására már ez sem ad feloldozást.) Nagyon sajátosnak tekintjük azt a helyzetet, amikor még az előre megfontolt szándék is bocsánatos. Ezekben az esetekben a göngyöleg speciális tulajdonságai teszik lehetővé, hogy a termék a tér-idő kuntinuum általunk karnyújtással elérhető részében forduljon elő. Pl. hosszú gyalogtúra, mikor is a hátizsákban kell szállítanunk mindent, ami a vad körülmények között biztosítja a fennmaradásunkat.
Még ilyen szorult helyzetben is tartsuk azonban szem előtt az alaptétel, cseh és német szakemberek által kidolgozott, finomítását: Ha már muszáj dobozost, akkor sem dobozból! A felismerés egyszerűségében is lenyűgöző, hiszen az ilyenfajta közvetlen bevitel esetén a bádogíz enyhéből markánsba megy át és az élvezetfokozó látványelemektől is teljesen meg vagyunk fosztva. Itt csak két konkrét esetet tekinthetünk kivételnek, ha olyan helyre vet bennünket a balsors, ahol kettődecis vizespoháron kívül – amely eszköznek sörfogyasztásra történő felhasználását nyugodt szívvel nevezhetjük alantas, kispolgári szokásnak - nincs más folyadékfogyasztásra alkalmas eszköz, illetve ha civilizált környezet elérése több órai megfeszített munkával sem lehetséges (lásd, a fent említett gyalogtúra egy különösen hosszú, őserdei szakasza)
 
Óhatatlan, hogy ezen a ponton ne érintsünk egy másik - civilizáziós építményünk italfogyasztási boltívének zárókövéül szolgáló - alaptézist: A pohár üvegből van!
Bármilyen emberi fogyasztásra méltó itallal kerüljünk is kapcsolatba, az irtózat borzongásával taszítsuk el a műanyagpohár néven közismerté vált iszonyatot. 
Fent említett bölcselemi rendszerünknek számtalan - ezen esszé keretein már csak terjedelmi okokból is túlmutató - sarkalatos tétele van, melyek sorában fontosságát tekintve nem utolsó helyen áll az, mely kimondja: kőolajszármazékot nem veszünk a szánkba!
Gondoljuk csak el, hogy még azon felebarátaink is, akik sajnálatosan alacsony fokon állnak az étkezési és italozási kultúra lépcsején - mondhatni, sajátosan szubkulturáltak - milyen elemi felháborodással utasítanák vissza kínálásunkat, ha gázolaj, vagy gépzsíros kenyér - legyen bár ez utóbbi lilahagymával megbolondítva - megízlelésére tennénk javaslatot.

Szólj hozzá!

Címkék: sör így látom én

A bejegyzés trackback címe:

https://p-w-h.blog.hu/api/trackback/id/tr40742524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása