Kezembe került a minap Dr. House első krimije (A balek). Nem térnék itt ki a mű kritikai elemzésére, mert annyit nem ér, valamint ezt már megtette más. Legyen elég annyi, hogy elsőkönyves írótól nem rossz. Van azonban itt még egy apróság.
A szórakoztatóipari termékek sokat elárulnak arról a népről, amelyik létrehozta őket (szerintem). Legalább annyit, mint a magas művészet, még ha akaratlanul teszik is ezt. Például a traumáikról és arról, hogyan dolgozzák fel őket.
Esetünkben a ködös Albion lakóiról van szó, akiknek – akárcsak nekünk – alaposan belegázolt az önbecsülésébe az elmúlt század. Hiszen száz éve még ők is elmondhatták, hogy birodalmukban sosem nyugszik le a nap, most meg … (Tévedések elkerülése végett: nem velünk, hanem a spanyolokkal együtt mondhatták). Ez is volt azért akkora buli, mint nekünk Trianon. És azt a szégyent is meg kell érniük, hogy egykori gyarmatuk most a világ vezető hatalma és megteheti, hogy magas ívben tesz rájuk. Azok a bugris amerikaiak –gondolnám, ha angol lennék.
Nem lehet könnyű!
Hát, nem is az.
Mert beszélhetnek az atlanti együttműködésről amennyit csak akarnak, amikor egy picit nem figyelnek oda, előjönnek az elfojtott érzések. És mégis mozog a Freud!
Szemezgessünk csak az elmúlt évek szigetországi kommersz terméséből!
James Bond figurája önmagában megérne egy pszichológiai kongresszust, de most nézzük csak az utolsó előtti reinkarnációját. Mire is jó a pókerasztalnál a bamba amerikai a CIA-tól? Csak arra, hogy a sok pénzével győzelemre segítse a belevaló angol fiút. Maga is beismeri, hogy esélye sincs az igazi spílerek között. Következtetés: ezek egy szar, világméretű bűnszövetkezetet se tudnának leleplezni nélkülünk.
Vagy merüljünk alá a romantika mocsarába. Mit csinál Hugh Grant az Igazából szerelemben az amerikai elnökkel? Hát porig alázza, kérem! Még a csajnak sem kell az a bájgúnár. Egy belevaló angol szobalánynak egy vacak amerikai elnök? Ugyan már!
Természetesen a bevezetőben említett műnek is az a vezérfonala, hogy jönnek ezek a pénzéhes, erőszakos, gonosz bunkók, kavarják, de a brit fiú rendet rak. Móresre tanítja őket.
Elegánsan, humorosan, hidegvérrel, okosan … Szóval: angolosan.
Van ebben valami megmosolyogtató, de kiröhögni valahogy nem kívánom őket. És valószínűleg, nem is haragszik rájuk senki ezért. Aki mégis, az magából csinál hülyét, mert nehogy már megsértődjön James Bondon.
Ügyes!
Járkálhatnának a világban a brit gyarmatbirodalmat ábrázol matricákkal a kocsijukon, de nem teszik.
Lehet, hogy nem megy az öltönyhöz.
