Mármint, a nemzet él nyelvében, egyes mértékadó vélemények szerint. Nos, amennyiben a mértékadó vélemények igazak, akkor nemzetünk jelenleg egy debilis kismajom szellemi szintjén vegetál.

Ha valaki nem tudná: vasárnap a Hősök terén tünti volt.

Aki nem hiszi, járjon utána. Tessék begépelni a gugliba a „tünti” szót, csak úgy dőlnek a találatok.

Az a társadalom, amelyikben egy ivarérett férfiember száját elhagyhatja az a mondat: Telcsizzél, hogy talcsizzunk a tüntin – nos, az megérett a végromlásra.

Kijavíthatja-e egy rádiós műsorvezető azt a betelefonálót, aki így kezdi a mondandóját: Én adnák tízezer forintot … Erről folyt szolid anyázásba hajló vita a blogtérben. A bejegyzés szerzője szerint nem javíthatja ki, mert az nyelvi rasszizmus. Alátámasztandó érvelését, hivatkozik egy nyelvész véleményére. Hivatkozhatna többre is, az sem számítana.

A nyelvészeknek tökéletesen igazuk van, amikor kijelentik, hogy az ő tudományterületükön értelmezhetetlen a „helyes” és „helytelen” nyelvhasználat.

Hasonlóképpen, a fizikus sem mondhatja, hogy a tégla helytelenül esik. Akkor mondhatna ilyet, ha az építőanyag dacolna a gravitációval, miközben ez utóbbit továbbra is általános érvényűnek tekintjük. Viszont, ha a tégla nem tesz eleget a gravitáció által rárótt kötelességének, akkor a gravitációt már nem tekinthetjük általános érvényűnek tehát, megint csak „helyes” az esés.  Ez nem szómágia! Tanultunk mi magas diszciplínákat, láttunk már olyat, hogy egy rendszerben valamely kérdés értelmezhetetlen.

A fizikus nem mondhat olyat, hogy a tégla helytelenül esik. Akkor sem, ha a fejemen ér véget röppályája. Akkor sem, ha valakinek a tudatos és előre megfontolt ráhatása következtében következik be a sajnálatos esemény. Én vagyok a hülye, ha ilyenkor fizikust hívok és nem rendőrt.

Gasztroenterológiai szempontból nem minősíthető helytelennek a pörkölt kanállal, csámcsogva történő fogyasztása egy szolid étteremben. Gasztroenterológiai szempontból sehogyan sem minősíthető.

A bunkóság nem fizikai, nyelvészeti vagy gasztroenterológiai kategória. Egyszerűen csak szomorú.

A tünti és az adnák védelmezői hibás gondolati ősvényen haladnak az igénytelenség sivár mocsarába. Ez nem tolerancia, hanem trendi túllihegése a bigott nyelvőrök elleni harcnak.

Az ízléstelenség az ízlés egy formája?

Aha.

A stílus meg maga a rendszer