Megszületett! - ujjongunk, mint az erdő népe Bambi érkezésekor.
Azt kérded, kíváncsi világ, mi született meg? Hegyezd füledet kíváncsi világ! Lantom elzengi Néked.A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásának döntése született meg Tocsik Márta ügyében 12 (!!) év után, s mi a daliás idők ízét érezzük a szánkban. Mintha a Különös Házasság világába csöppentünk volna. Ott olvashatónk ilyen, évtizedeken áthúzódó, pereskedésről. De, büszkén vethetjük fel fejünket! Él még a magyar virtus! Lám, ment a világ a könyvek által elébb! Esetünkben már egyenesen évezredekről van szó!
A haladás eme imponáló jelétől eltekintve, zavartalanul folytathatná életművét a mester. Korrupt hivatalnokok, álszent papok, no meg a Feri – akinek anno is volt esete – újabb kalandjai. Mikszáthi hangulat lebeg, mint a felvert por, mikor a történelem vascsizmás lába átgázol egy molyrágta, ócska díszmagyaron.
Szaladjunk csak végig kronologice az eseményeken:
1996 - megtörténik a jogvita tárgyát képző, méltán elhíresült, cselekmény, Dr. Tocsik zsebreteszi a 804 milliós sikerdíjat.
2002 - jogerőre emelkedik a Legfelsőbb Bíróság rész- és közbenső ítélete.
2007 - a Fővárosi Bíróság elsőfokon megállapítja, hogy Mártikánknak 801 misit kell kipengetnie a kincstár javára, valamint, hogy Őnagys. tevékenysége 3,3 milliót ért
2008 - a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen oda konkludál, hogy 578 millát kell visszafizetni, 80,7 milliót jogosan keresett arca verítékével az ügyvédhölgy.
2008 - (gyorsulunk, csak úgy nőnek a G-k) a Legfelsőbb Bíróság fenntartja hatályában az előbbi döntést.
Van a 2002-es - jogerős rész- és közbenső - ítélet indoklásában egy figyelemre méltó passzus. Hogyaszongya: az amazon természetű Márta szerződése – miközben nem volt jogszerűtlen – ütközött a jó erkölccsel.
Mivel ? - kérdezhetnénk meglepetten, de ne süllyedjünk a cinizmus mocsarába. Ütközött bizony.Ebben az ütközésben Jó Erkölcs maradandó sérüléseket szenvedett, de ami még nagyobb baj, az anyósülésen utazó Józan Ész elhalálozott. Ebben a világban Őt már hiába keressük, de emléke szívünkben örökké él.
Az ÁPV Rt. 1996-ban pert indított Tocsik Márta ellen, amiben 792 milliót követel vissza a sikerdíjból. Ez a per felfüggesztésre került 1997-ben, mondván, hogy folyt. köv., ha a büntetőügy jogerősen befejeződik, ami kb. 6 éve megtörtént, de a nagy érdeklődéssel várt folytatásnak híre-pora sincs égen-földön (dirr-durr seggbe kéne már rúgni valakit!).
Az ÁPV Rt tehát, mint a köz derék alkalmazottja éberen ügyel annak pénzére, még pereskedni sem rest érte.
Azért ehhez pofa kell!
Mert miről is szól a történet? Az országgyűlés törvényt fogadott el, hogy a privatizált állami vállalatok árából az önkormányzatoknak jár a belterületi ingatlanok ára. Aztán az országgyűlés többségének bizalmából regnáló kormány egyik hivatala szart ezt kifizetni. Vajh, ki döntött így? És ki hagyta jóvá a döntést? Ellenük van már legalább egy hangyafaszni elsőfokú rész- és közbenső ítélet?
Továbbá, T. Márta nagykorú budapesti lakosnak sikerült oda hatni a magas hivatalban, hogy az ő spanjainak mégis fizessék ki, ami jár. Itten bizony a korrupció szele lengedez. De, a korrupcióhoz ketten kellenek, könyörgöm! Ki volt a megvesztegetett (befolyás alatt tevékenykedő)? Valaki csak aláírta az átutalásokat! Ki?
Nedudgi - emlékezzünk Török Szultán örökbecsű szignójára.
